Back to top

Betyár a Grundról 14.

Publikálva: 2017, december 7 - 09:51
Miután nem sikerült visszakerülnünk az első ligába, sőt a másodikban is csak statisztáltunk, elvesztette régi fényét a DAC. Miközben százéves lett a klub, egyre lejjebb csúsztunk a táblázaton…

2001/2002 – Megkopott csillag

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezzel az igénnyel – sőt, talán már korábban – végét ért a DAC hőskora. Ami ezután következett, az több év stagnálás és állandó harc a második vonalban maradásért. A nézők, de főleg a szurkolók java része elfelejtette merre van a stadion. Nem volt mit nézni és minek örülni. Néha még azért felhangzott egy „hajrá DAC!”, hogy az emberek hátán végigfusson a hideg. Hogy libabőrös légy, és elcsukló hangon, apró könnycseppel a szemedben emlékezz, mi volt pár éve. Mert a dunaszerdahelyi polgár igényes focit akarna látni. Olyan játékosokat, akik a szívüket haggyák a pályán. Hogy a meccs után a füstös kocsmák mélyén legyen miről beszélni a haverokkal, vagy másnap a munkahelyen a kollégákkal.

Kiemelni senkit sem lehetett… Frankó barátom szerint a Buka Palit. Esetleg, hátvéd létére a legjobb góllövőnk, Vladimír Veselýt hét találattal? Ennyit erről a szezonról. Nem túl biztató, de a tények is magukért beszélnek, sajnos. Egy őszi tizedik helyezést a végén a tabella nyolcadik foka követte. Pedig nem volt egy világverő „banda” ez a tizenhat csapatos második liga. A Ladislav Hudec – Grajcár edzőpárosból az elsőt Szikora György váltotta. Sokadszorra jött a Fehér Pelé „tüzet oltani”. Tavasszal a másodedző személye is változott, Grajcár „Tónit” Marian Novotný váltotta.

Olvassa tovább a KLIKKout-on!

Ezt már olvasta?

Cookies