Jelenlegi hely

Augusztus a csallóközi néphagyományban

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2017, augusztus 9 - 13:12 | Múltidéző
Augusztus az ókori Róma naptára szerint a hatodik hónap volt, ezért eredetileg Hatodiknak, Sextilisnek hívták. Krisztus előtt 8-ban a római szenátus úgy határozott, hogy az eddigi hatodik hónapot, az akkor első konzulként kormányzó Augustus nevével jegyzi. A hónap régi magyar neve Kisasszony hava, csillagászati nevén pedig a Szűz havaként ismeretes.
Augusztus a csallóközi néphagyományban

Augusztus a paraszti rendben a gabona cséplésének a hónapja. A csallóközi paraszt kihasználva a jó időt, a forró augusztusi napokat, sietett gabonáját Szent István király napjáig a magtárba takarítani. Ugyanis tartotta magát az a természeti megfigyelés, hogy e nap előtt, de inkább az utána következő napokban már biztosan elered az eső. Ez a legtöbbször be is következett.

Augusztus 10-én ünnepli az egyház Szent Lőrinc vértanú emlékezetét. Lőrinc II. Sixtus pápa szerpapja volt. A vértanú pápa, mielőtt üldözői elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal az óhajjal, hogy ossza ki a szegények között. Ugyanis Lőrinc volt a szegények kijelölt gondozója is. A pápa elfogatása után, a harmadik napon Lőrinc is börtönbe került. Amikor a rabtartók a kincseket kérték tőle, ő a körülötte lévő szegényekre mutatott így szólva: ezek az egyház kincsei.

Mint szerpap, diakónus különösen nagy gondot fordított a rábízott szegény emberekre és a betegekre. Maga mosta a szegények lábát, s az alamizsnát is rendszeresen ő osztotta ki közöttük. Legendája szerint sok beteget meggyógyított, visszaadta a vakok szeme világát is. Kivégzése előtt utolsó felszólításként arra kérték, hogy áldozzon az isteneknek, mert ha nem teszi, egész éjjel kínozni fogják. Ő erre nem volt hajlandó, s így válaszolt: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik.” Erre tüzes rostélyra fektették, rábilincselték, és elevenen megégették.

Lőrinc a negyedik század óta a keresztény világ egyik legnépszerűbb szentje. Jelképe a boronára emlékeztető rostély. A tűzoltók mellett a cukrászok, pékek hívták segítségül, elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.

Ünnepe a földműves nép körében határnap volt. A Csallóközben is úgy tartották, de még ma is így tartják, hogy Lőrinc-nap után már nem ízletes a dinnye, mert kissé puhább lesz. A népi mondás szerint: Lőrinc belepisilt a dinnyébe. Az e nap utáni fürdés sem ajánlatos, mert úgy tudják, hogy Lőrinc a vizet is megpisilte, ezért már hidegebb.

Időjósló nap is Lőrinc napja: esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést ígér. A hit szerint, ha Lőrinc napján annyi eső esik, hogy még a kerékvágásban is megáll a víz, akkor a szüretkor gazdagon ömlik a présből a nedű.

Augusztus tizenötödike Nagyboldogasszony ünnepe. Latin neve az egyházban: Assumptio Beatae Mariae Virginis, azaz Szűz  Mária mennybefölvétele. Az ősegyházban ez a nap a legrégibb Mária-ünnep, már az ötödik században ünnepelték. Mária mennybefölvételének a dogmáját XII. Pius pápa hirdette ki 1950 november elsején. Szent István királyunk óta parancsolt ünnep volt egészen 1950-ig. A Csallóközben Nagyboldogasszony ünnepe Dercsikán búcsújáró napként szerepelt, a neve Dercsikai Nagyboldogasszony. Egyébként ez a nap, augusztus tizenötödike Szent István halálának a napja is.

A magyar etnikum területén – tehát a Csallóközben is – ehhez a naphoz kapcsolódik az a megfigyelés, hogy a két Mária ünnep: Nagyboldogasszony (aug. 15.) és Kisasszony napja (szept. 8.) közötti tojások sokáig elállóak, s az ebben az időközben ültetett tyúkok nyugodtan ülnek a tojásokon. Minden tojás fias lesz, s az ekkor kikelt csibékből jó tojók, jó kotlók, egészséges, edzett baromfiak lesznek. A népnyelv ezt az időt Két asszony köze néven emlegeti. A Két asszony közi tojásokat télire is elrakták, még akkor is használhatók voltak.

A sülyi hagyomány szerint a nyáron ültetett tyúk alá kilenc udvarból kellett lopni a szalmát, hogy minden tojás fias legyen. Kisudvarnokban a tyúk alá szánt tojásokat ültetés előtt férfikalapba rakták, így biztosan fiasak lettek.

In: Marczell Béla: Naptár és néphagyomány. Csallóközi népszokások