A keresztény hagyományt követve a koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya áll, szimbolizálva a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömet. Manapság a színek már megváltoztak, a koszorúk is különféle kreációkat öltöttek.
Az első adventi koszorút egy németországi evangélikus lelkész készíttette 1838-ban. Egy fából készült kerékbe az advent minden vasárnapján a vacsoránál egy-egy újabb gyertyát helyezett el, s szentestén a kerék közepére tette az ötödiket. A kerék helyett örökzöldből, szalmából, vesszőből készült koszorúk kerültek az asztalokra, és egy kertész ötlete alapján az ajtókra felakasztható adventi koszorúk is megjelentek.
Advent első vasárnapjának időpontja változó, mindig Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. A harmadik vasárnak kiemelkedik a többi közül, színe a rózsaszín, amely az örömöt (Gaudete!) jelképezi. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
Ádám és Éva – akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
Az adventi időszak varázslatos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi hite is. A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, viszont egyre több a minket körülvevő sötétség. Ehhez kapcsolódóan mondják, hogy az adventi koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják.
Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti három-, majd kétnapos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás még a múlt század közepén is szokásban volt az idősebbek körében csakúgy, mint a hajnali misék látogatása, ezeket arany vagy angyali miseként (rorate) is ismerünk. Egyes népszokások szerint a hajadon lányok cukorkát szopogattak az angyali misére szólító harangszókor, hogy ezzel édesgessék magukhoz a leendő kérőiket.
Az adventi szokások közé sorolható a szentcsaládjárás, mely a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, a képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Manapság nálunk is terjedésnek indul a gyerekek által igen kedvelt adventi naptár, ami ennek az időszaknak az időmérő eszköze. Az elsőt 1908-ban készítették. Arra az időszakra figyelmeztet napról napra, melynek vége karácsony ünnepe. Az adventi házikók, naptárak ablakaiból minden nap csak egyet szabad kinyitni, mögöttük leggyakrabban édesség rejtőzik. Régen inkább kisebb képekre, vagy karácsonyi jókívánságokra nyíltak az ablakok.
Áldott adventi időszakot!
Vízkeleti László
